Jókai Mór: A cigánybáró

Jókai Mór: A cigánybáró
http://www.scribd.com/doc/82140393/Jokai-Mor-A-ciganybaro#outer_page_34

Háromszáz hordó ezüst

Volt a múlt század elején egy gazdag földesúr a temesi bánságban.A magyar nyelvben csak akkor használjuk az ?egy? szót, amikor az számot fejez ki. Csak ?egy?, ésnem több.Itt éppen az az eset fordult elo. Csak ez az egy gazdag földbirtokos volt az egész nagy kerületben,és nem több. Botsinkay Gáspárnak hítták.Mert abban az idoben a mostani ?magyar Kánaán? csak az ínségnek és a nyomorúságnak volthazája.

Kilencszáz falu állt üresen a bánság területén. (Az összeírás az olyan falut, amelyikben ?két? ház lakva van, már a lakottak közé sorozza.) Azoknak egy része le is volt égetve, s porig rombolva; de olyan is sok volt, ahol még álltak a falak, zöld nyirokkal bevonva, s megvoltak a tetők, vihartól felborzolva; csak a széltől csapkodott ajtók, ablaktáblák, a viharban nyikorgó kútgémek hirdették, hogy senki sincsen odahaza. A lakosság el lett hajtva, vagy elfutott, talán még visszajönnek ? ha ők nem, a fiaik, vagy az unokáik.

Azután jött egy-egy árvíz, ami százával söpörte el még azokat a helységeket is, amikben lakott valaki.

A törökök elrontottak minden vízgátat, töltést, ami a folyamokat korlátozta, egy mocsárrá változtatták az egész tartományt. A Temes folyam akkoriban egy tavat képezett, olyant, mint a Fertő, abból folyott ki. Ennek a tónak a neve volt ?Lacus Betzkerek?. Ősszel és tavasszal ez a mocsárvilág átalakult ?egy? tengerré, amin hajókkal jártak. Néhány év előtt a torontáli Majdán falu határában, ahol most dohányt és szőlőt termesztenek, ölnyi mélységben a föld alatt egész elsüllyedt hajót találtak: gabonamaradványok voltak benne. Nagy tölgyfahajó volt a derekasak közül. Régi processusokban egész vidékek, ahol most csak szántóföldek vannak, perlekednek elvett hajóikért a defterdárokkal.

Úttalan, laktalan mocsárbirodalom volt itt; farkasok, tekenősbékák országa, amit nyaratszaka elült a dögleletes köd, embernek, állatnak halált hozó; patécsok, hagymázok leskelődtek ottan a keresztülutazóra, s felére apaszták a kerített várak őrségeit; hetekig nem láttak itten kék eget derült napok mellett; s mikor a szúnyogok raja felkavarodott, az olyan volt, mintha falvak égnének, s azoknak a füstje gomolyogna; ha pedig egyszer a kolumbácsi légy raja nekiindult, az elől futott, bújt szárnyék alá ember és barom, mert az a bivalyt is megöli. A kígyók s más egyéb csúszómászók serege meg olyan tömegre szaporodott, hogy otthon a telepesnek az ágyát emelgették éjjel a feje alatt, s a tűzhelyen levő fazékába bebújtak, kinn a mezőn meg úgy állt ki a fejük a fűből, mintha ligetszámra nőtt volna ki valami eleven rekettye.