Hogyan történik a vérszívás folyamata?

Vérszívásnál először a szúnyoglány hőérzékelő érzékszerveivel kitapogatja a bőr alatt futó ereket, megkeresi az optimális pontot, ahol beszúrja a szívókáját, miközben a szívóka külső hüvelyét képző alsó ajkak visszahajolnak. Ezt követően nyálmirígyének váladékát a sebbe fecskendezi.

A szúnyogok nyála véralvadásgátló, értágító és viszketést kiváltó anyagokat tartalmaz. A rovarokra jellemző a külső emésztés folyamata, tehát táplálkozáskor a nyálát a táplálékra juttatja, ami elsősorban a szénhidrátokat kezdi el bontani kisebb alegységekre. Ezt nevezzük külső emésztésnek, majd az így előemésztett táplálék jut a tápcsatornába. Feltehető, hogy a szúnyogok azon tulajdonsága, hogy vérszíváskor nyálat juttat a szúrás helyére, is innen eredeztethető. A szúnyog szívókájában egyébként két csatorna található, tehát a nyál zavartalanul áramolhat a seb felszínére, mialatt a másik csatornán a vér áramlik a szúnyog testébe.

A maláriaszúnyogok (Genus: Anopheles) nyála fájdalomcsillapító anyagot is tartalmaz*, ezért tudja a főként éjszakai életmódot folytató maláriaszúnyog észrevétlen megszúrni (esetleg megfertőzni) áldozatait.

A nyálban lévő anyagok (antikoagulánsok) azért jutnak még a vérszívás megkezdése előtt a sebbe, hogy vérszívás közben a vér zavartalanul áramoljon a vékony szívókán keresztül, és a felszívott vér a szúnyog gyomrában se alvadjon meg.

A nyál hatására a csípés helye megpirosodik, megduzzad. Immunrendszerünk felismeri a szervezetünkbe jutott idegen fehérjéket, melyek hatására hisztamin szabadul fel, ami kitágítja a vérereket, hogy a fehérvérsejtek az idegen fehérjéket könnyebben és gyorsabban el tudják távolítani.

A szúnyogcsípést követő duzzanat normális körülmények között néhány nap alatt elmúlik. A viszketést követő vakarózás viszont felsebzi a bőrt és ennek hatására elgennyedő fertőzés keletkezhet.

A púposszúnyogok (vérszívó muslicák - rokon faj) csípését nagy piros hólyagszerű duzzanat kíséri, ami miatt sokan azt feltételezik, hogy a "szúnyogirtást túlélő szúnyogok" által a csípés nyomán az emberi szervezetbe jutó vegyszer okozhatja a duzzanatot. /De(!), ha egy szúnyog találkozik a "szúnyog-irtásnál" alkalmazott érintő-idegméreggel, akkor az nagy valószínűséggel elpusztul. Igazán felesleges a szúnyogot okolni, hogy az ő közvetítésével jutunk érintkezésbe a vegyszerrel, mikor azt közvetlenül egyenesen ránk szórják. De megnyugtatásul leírom, hogy a jelenleg alkalmazott "idegmérgek" emlős toxicitása rendkívül alacsony (a szúnyog idegsejtek szabadon találhatóak a szervezeten belül, az emlős idegsejteket egy védelmül is szolgáló tok veszi körül - "mielinhüvely"). Bővebben a kémiai "szúnyogirtás" fejezetben./

*= a Dipterákra jellemző a külső emésztés folyamata. Vagyis a táplálékukra juttatják a nyálukat, amely szénhidrát-bontó enzimeket (amilázokat) tartalmaz. Ez segítségével a szénhidrátok a szervezeten kívül megkezdik a hidrolízisüket (kémiai lebomlásukat). A dipterák az így előemésztett táplálékot felszívják, és a szervezetükben játszódnak le a további lebontási folyamatok. A szívókában két párhuzamosan futó csatorna található, melyekben ellentétes irányban és egyidőben áramlik a vér (befelé) és a nyál (kifelé). Ez a folyamat alakult át az evolúció folyamán a szúnyogoknál , hogy a nyál véralvadásgátló és érzéstelenítő anyagokat tartalmaz.