Melyek a szúnyogok természetes ellenségei?

A repülő szúnyogok legnagyobb ellensége az időjárás, de élőlények is vadászhatnak rájuk. Természetes körülmények között elpusztíthatják a szúnyogokat a paraziták (különböző penészgombák, élesztőgombák. stb.), vagy a ragadozóik. Sokféle rovarevő állat vadászhat rájuk, az ízeltlábúak közül pl. a szitakötők, skorpiólegyek.stb., a madarak nem számítanak jelentős csípőszúnyog fogyasztónak, a táplálékuk kevesebb, mint 0,5%-át képezik a csípőszúnyogok. Az aktivitási idejük se egyezik.
Az emlősök közül talán a denevér vadászik rájuk hatékonyan, hiszen aktivitása megegyezik a szúnyogokéval, de egy denevérnek jobban megéri egy termetes éjjeli lepkét elkapni, mint egy vézna szúnyogot.

Főként lárvaállapotban lehetnek más fajok táplálékai (pl. halak, gőték, ebihalak, csíborok, szitakötő-lárvák.. stb.). A kifejlett szúnyog kalóriatartalma nagyon kicsi (5 cal), sokkal inkább megéri nagyobb testű rovarokra vadászni, melyeknek a tápértéke átlagosan 30 cal.

A szúnyogok azért olyan sikeresek, mert lárvaként és repülő rovarként is sok ellenségük elől el tudnak menekülni. Az ártéri szúnyogok azokban az életterekben fejlődnek, ahol sok más élőlény nem telepszik meg, mivel az árvíz után csak rövid ideig borítja el a tenyészőhelyeket a víz. A repülő alakok pedig akkor indulnak táplálékszerző körútra, amikor a madarak nyugovóra térnek, vagy éppen ébrednek.

Fejlődésmenetüket tekintve a szúnyogok r-stratégisták("r"=a Lotka-Volterra egyenlet belső növekedési rátája). Ezekre a fajokra jellemző, hogy a gyorsan változó körülményeket kínáló élettereket (pl. pocsolyák) hamar benépesítik. Nemzedékeik gyorsan követik egymást, számos utódot hoznak létre, és kis méretűek. A környezet változásaihoz csak kis mértékben képesek alkalmazkodni. Ezzel szemben az ellenségeik fejlődésmenet alapján K-stratégisták (kevés utód, nagy testméret, nagyobb ellenálló-képesség).